Avatar: A víz útja (2022) spoilermentes kritika

13 év után tér vissza a filmtörténeti mérföldkőnek számító Avatar folytatása. Nagy kérdés azonban, hogy tud-e kasszát robbantani.

James Cameron Avatarja korszakalkotó volt 2009-ben. Minden bevételi rekordot megdöntött és gyakorlatilag az IMAX mozizás elterjedése is nagyban köszönhető a filmnek. Olyan látványvilágot nyújtott, ami nagy vászonra kívánkozott. A történet egyedi volt és rengeteg érzelemmel, illetve akcióval dúsították az alkotást. Erre szerettek volna most rálicitálni az Avatar: A víz útja (Avatar: The Way of Water) megjelenésével.

Sokféle, különböző nyilatkozatokat hallhattunk az elmúlt évtizedben Camerontól és még több pletyka keringett arról, hogy mikor jelenhet meg a folytatás és milyen módon készítik el. Eleinte tervben volt, hogy a következő 3 részt teljesen egyszerre forgatják le és természetesen jóval hamarabb szerették volna mozikba dobni a második részt. 13 év után viszont vége az ígérgetéseknek és a várakozásnak, mert hivatalosan is megérkezett. Emellett jönni fog a harmadik rész is, hiszen már 80-90%-ban elkészült. Gyakorlatilag nem tud akkorra bukás lenni a film, hogy ne fejezzék be a folytatását. A negyedik részt is már elkezdték forgatni, ennek a megjelenése viszont már jobban függ attól, hogy tud-e a víz útja profitot termelni és mekkorát. Az már csak hab a tortán, hogy az ötödik és hatodik rész forgatókönyvén is már dolgoznak, sőt részleteket is elárultak róla.

A jelenlegi filmnél maradva, James Cameron négy társával közösen írta a folytatások forgatókönyveit. Azt ígérték, hogy rendkívül részletesen mutatják be Pandora élővilágát és fenomenális látványvilágban lesz részünk, a történet pedig a családmodellre fog koncentrálni. Szerencsére az utóbbit nem vitték túlzásba, legalábbis nem érződik soknak, így aki amiatt fél, hogy túlságosan egy család mindennapi életéről fog szólni a cselekmény, annak nem kell ettől tartania, mert sokkal többet nyújt az Avatar folytatása. Kevésbé pozitív viszont, hogy nem mutatták be annyira részletesen Pandorát, mint amennyire beharangozták. A víz élővilágát természetesen semennyire sem ismertük korábban, így az a része újdonságként hat, de új szárazföldi állatokat és nővényeket egyáltalán nem láthatunk, pedig azért a film egy meghatározó része még ott játszódik. Arról nem is beszélve, hogy a rekordközeli 400 millió dolláros büdzséből igazán kitelt volna még kettő-kettő szárazföldi lény és nővény, ha már ilyen gazdagnak titulálják a hold ökoszisztémáját. Hiányoltam belőle még, hogy a háborgó tengert is bemutassák. Sajnos csak a szelídebb nyílt víz jutott mostanra, az ár-apály jelenséget is figyelmen kívül hagyták, de a látványvilág bőven felér így is az első részhez, nem vezettek félre minket az alkotók. Bár a CGI nem minden esetben tökéletes, (valószínűleg részben a HFR-nek köszönhetően is) néhány jármű felrobbanása erősen műnek hat, amit olyan filmek esetében sem nézünk el, amelyek töredék ekkora összegből készültek, de azt a pár snittet leszámítva nagyon érződik, hogy a legapróbb részletekre is odafigyeltek.

Jake Sully és Neytiri családfelépítése nem szokványos. A legfurább az, hogy a gyerekeknek gyakorlatilag parancsnokként kell kezelniük az apjukat. Az új karakterek felettébb kedvelhetőek. A történet és ennek az új sztorinak a megalapozása, ha nem is tökéletes, de sok és komolyabb kivetnivalót nem találni benne. Sikerült nagyrészt ésszerű magyarázatokat és megoldásokat találniuk. A film története is kb. 13 évvel játszódik az eredeti sztori után. Persze előtte még röviden felvesszük a szálat, hogy mi is történet ez idő alatt, de már itt is komoly érzelmi megpróbáltatásra és akciókra kell számítani. A film ritmusa remekül hullámzik. A könnyed történet és képivilág után jön az akció, majd az érzelmi sokk, aztán kezdődik elölről. Az első rész után nem meglepő, de valóban sok a szomorú és megindító rész, ahol az emberiség valós bűnein is elgondolkodhatunk, ezért az erre érzékenyebbek ne felejtsenek el papírzsebkendőt sem bekészíteni. Volt pár túlzó, indokolatlan és a filmbe nem illő jump scare is, ezek sajnos rontottak az élményen. Bár a film tempója gondoskodott róla, hogy ne unjuk meg és ne is zsibbadjon le teljesen az agyunk a sok akciótól, a végére azért óhatatlanul is el tud fáradni az ember, ugyanis a közel három és negyedórás játékidővel a leghosszabb filmek felső 1%-ba tartozik.

Akkora várakozás és akkora hype övezi az Avatar második részének megjelenését, mint amikor bejelentették, hogy a Disney felvásárolta a Lucasfilmet és új trilógiát készítenek a Star Warshoz. Bár Cameron nem veszi elő harmadjára is a halálcsillagot, azért leginkább az eredeti történet felépítését követi, még ha a sztori más is. A Star Wars folytatás-trilógia óriási pusztítás volt a csillagok háborúja univerzumában, de az Avatar második része alapján szerencsére úgy tűnik, ezt a hibát nem követik el itt is. Látványvilágban kiváló, érzelmekben kiváló, akcióban kiváló. Az viszont kérdéses, hogy történetben és összképileg sikerült-e maradandót alkotniuk Cameronéknak. Egy biztos. Ha valakinek tetszett az első rész, akkor a folytatásban sem fog csalódni.