Emilia Pérez (2024) – Kritika

Merüljünk el a 13 Oscar-díjra jelölt gengszterfilmként, komédiaként és musicalként titulált alkotás valódi arcában.

Az Emilia Pérez minden idők legtöbb Oscar-díjra jelölt nem angol nyelvű filmje lett, aminek egy részét azonban biztosan bukni fogja a napokban kialakult Karla Sofía Gascón botránya miatt. Rita (Zoe Saldana), az egyik főszereplő ügyvédnő Mexikóban. Szinte rögtön a film elején elénekli, hogy mennyire nehéz nőként és persze feketeként ebben a társadalomban érvényesülni. Jön azonban a megkeresés Manitastól, a hírhedt drogkartell vezetőjétől, hogy intézze el nemváltó operációjának megszervezését, hogy Emiliaként (Karla Sofía Gascón) élhessen tovább.

A témaválsztás tehát megosztó, de egyáltalán nem meglepő, hiszen az Oscar-gála hasonlóan működik egy szépségversenyhez. Nem feltétlen az nyer, aki a legszebb, vagy a legjobb filmet rendezi, hanem az, aki a legjobban kifejezi, mennyire elfogadó és bemutatja az elnyomott társadalmi rétegeket is.

Visszakanyarodva a filmhez, a műtét után is Rita marad Emilia jobbkeze, aki azonban immár nőként visszatér gyerekeihez és volt feleségéhez, Jessihez (Selena Gomez) eltitkolva a múltját. Ez az élethelyzet különös szituációkat teremt. Az idő haladtával Emilia felismeri, mennyi rosszat okozott az embereknek és megpróbálja jóvátenni bűneit, már amennyire lehet. A sztori nagyvonalakban a fentiek szerint írható le, azonban a történetek részeire külön-külön is fel lehetett volna húzni egy teljes filmet. A cselekményeket azonban sok esetben nem mutatták be, ezért nem is lehetett elmélyülni benne. Leginkább kapkodóként, gyorsan haladóként érződik a történet, ami erősen elvesz a bájából. Ennek ellenére, a forgatókönyvnek és a rendezői megoldásoknak köszönhetően érthetőek az üzenetek, amiket át akarnak adni a nézőnek. Sőt, a cselekmény több esetben is kiszámítható, ami nem feltétlen baj, de nagy fordulatokra ne számítsunk.

Nem szeretem a musical-eket, ezért nem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de a film legerősebb részei a zenés jelenetek. Több műfaj is megjelenik és egészen élvezhetőek. Az pedig külön öröm, hogy nem 2-3-4 perces énekjelenetek vannak, hanem rövidebb, könnyebben befogadható hosszúságúak. A film elején azonban nagyon gyakran érkeztek egymás után a dalolászó részek, a film előre haladtával pedig egyre ritkultak. A színészi teljesítmények természetesen jók, a rendezői megoldások is rendben vannak és a 25 millió dolláros költségvetés is érződik, hogy alaposan, minőségileg ki vannak dolgozva a jelenetek. Jelentős negatívum viszont, hogy bár a történet akár érdekes is lehetett volna a nem mindennapi szituációktól, a cselekmény bemutatása mégis harmatgyenge lett és a nagy egészben semmi plusz nincsen. Műfajilag még gengszterfilmet ígérnek a drogbandás történetszál okán, ilyet azonban keresve is csak nyomokban találni. Aki egy kemény, kartelles és maffiás filmre vágyik, az mást válasszon, mert sem hangulatban, sem történetben nem érződik annak, még minimálisan sem.

Összességében a történet kifejezetten lapos lett, hibás megoldásokkal. Minden más pedig középszerű, de legalábbis nem kiemelkedő. Akit a fent részletezett téma érdekel, annak egyszer nézhető film lehet. Magyarországon 2025. február 27-től tekinthető meg.

Rendező: Jacques Audiard

Szereplők: Karla Sofía Gascón, Zoe Saldana, Selena Gomez

Hossz: 130 perc

Műfaj: francia-amerikai-mexikói krimi-vígjáték, musical

Kritikát írta: D. Dani