Marty Supreme (2025)

Megérkezett a magyar mozikba is az idei Oscar egyik nagy esélyese a Marty Supreme, Timothée Chalamet főszereplésével.

Ha szereted az energikus, stílusos, kissé kaotikus sport- és karakterdrámákat, mindenképp megér egy esélyt a film. A történetet Marty Reisman (1930-2012) életrajza ihlette, aki egyszerre volt asztalitenisz-bajnok, szélhámos és szerencsejátékos, de a film cselekményének számos eleme és konkrét eseménye fikció. Josh Safdie kiváló rendezése merész és felkavaró, a film lendülete és vizuális világa erősen emlékeztet korábbi nagy sikerű műveire (pl. Csiszolatlan gyémánt) és érezni rajta azt az ambíciót, hogy nem egy hagyományos életrajzot akar elmesélni, hanem inkább egy hangulatot, egy korszakot, egy mentalitást.

Timothée Chalamet nagyszerű alakítást nyújt a filmben, remekül hozza a pattanásos kamasz Marty energikus, megállíthatatlan, a célja elérése érdekében szó szerint mindenre képes karakterét.

Összességében élveztem a filmet, sokáig velem marad az élménye, azonban voltak olyan pillanatai is, amelyeknél kicsit kizökkentem. Bizonyos jeleneteknél nem igazán értettem, miért kerültek bele a filmbe – például Röhrig Géza koncentrációs tábori epizódja erős és megrázó, de dramaturgiailag nekem nem állt teljesen össze, hogyan szolgálja Marty történetét. Emellett a film amúgy is pörgős tempóját nehezen tudtam követni a szinkron felirat miatt, ami nekem néha inkább hátráltatta, mint segítette a befogadást.

Mindezek miatt és ellenére ajánlom ezt a lehengerlő filmet, jó eséllyel mindenki talál benne olyasmit, ami miatt érdemes megnézni.