Motor City (2025): Bátortalanul bátor film

Potsy Ponciroli rendezésében készült a Motor City című amerikai akciófilm. A néző figyelmének nem ajánlatos elkalandoznia, mert gyorsan elveszítheti a fonalat. No, nem azért, mert az alkotás különösen összetett történetet mesélne el, vagy mert a 103 perces játékidőt gyorsan pörgő jelenetek töltenék ki, hanem azért, mert a film szinte teljesen dialógusmentes. Öt-hat szót leszámítva háttérhangokkal, zenével és vizuális történetmeséléssel mutatják be John Miller (Alan Ritchson) kálváriáját az 1970-es évek Detroitjában. Bár a fő történetszál meglehetősen egyszerű, bizonyos lépéseket részletesebben mutatnak be. Sok jelenet azonban nem szájbarágós, ráadásul az időben is gyakran ugrálunk, ezért bizony figyelni kell, hiszen a fülünkre sem támaszkodhatunk. De megéri figyelni?

Szögezzük is le mindjárt az elején: ez a gengszterfilm nem való mindenkinek. A modern világban az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy egyszerre több forrásból érik őket vizuális és hangingerek, és ezt egy filmtől is elvárják: stimuláljon minket minden rendelkezésére álló eszközzel. A párbeszédek azonban ezúttal elmaradnak, ami olykor unalmat okozhat, és sokan nem ezt a fajta filmélményt keresik a moziban. Aki viszont ennek tudatában rászánja magát a megtekintésére, nem fogja megbánni.

Bátortalan

Nem volt sok dolguk a fordítóknak, mindössze néhány mondatot kellett magyarra ültetniük. És éppen itt érzem az alkotók bátortalanságát: teljesen szövegmentesre is elkészíthették volna a filmet. Az a néhány szó felesleges volt; nélkülük is érthető lett volna, mi történik az adott jelenetben. Mindössze egy-két esetben lett volna szükség más rendezői vagy forgatókönyvi megoldásra. Még karakteresebben egyedibbé tehették volna a filmet; ha pedig ezt nem merték meglépni, nyugodtan élhettek volna több párbeszéddel is, megtartva az egyensúlyt a kevés, de még élvezhető mennyiség tartományában.

Johnt egy helyi maffiózó (Ben Foster) korrupt rendőrök segítségével börtönbe juttatja, barátnőjét (Shailene Woodley) pedig visszacsábítja. John természetesen megtervezi a kiszabadulását és véres bosszúját. A történet tehát nem túl bonyolult, és nem is egyedi. Maradva a negatívumoknál: több jelenet sajnos zavaróan életszerűtlen, és itt nem (csak) az irreálisan túlélt sérülésekre gondolok. Mivel a sztori az egyszerűségéből fakadóan sok esetben kiszámítható, a rendező igyekezete ellenére olykor unalmassá válik a film a párbeszédek hiánya miatt. Pedig a készítők minden eszközt bevetettek, legyen szó a látványvilágról, a zenékről vagy a színészekről. És akkor térjünk is át a film pozitívumaira, mert azokból is akad bőven.

Bátor

Ha nincsenek párbeszédek, azt elsősorban egyvalamivel lehet és kell kompenzálni: a színészi játékkal. Nincs is okunk panaszra: a szereplők kiegyensúlyozottan jó teljesítményt nyújtanak, de kiemelkedő alakításra ne számítsunk.  Bár a forgatókönyvön érezhetők hiányosságok, minden másról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A rendezés, a díszlettervezés, a jelmezek, a smink, a kamerabeállítások, a zene és a vágás mind óriási dicséretet érdemelnek, mert elképesztő hangulatot és atmoszférát teremtenek, ezzel pedig megmentik a filmet. A nézőt teljesen beszippantja a korabeli amerikai életérzés. A párbeszédek nélküli, zenével átszőtt mű minden jelenete olyan hatást kelt, mintha egy film katartikus tetőpontját, vagy egy vibe-os átvezető montázst látnánk. Szürreális.

Valóban részletesen, külön-külön lehetne elemezni, hogy milyen zseniális teljesítményt nyújtottak az ötletes kameraképek, a lassított kaszkadőrjelenetek, a zeneválasztás, valamint a hangmérnöki munka és az utómunka terén, de aki tudja értékelni ezeket, inkább tekintse meg maga a filmet. Amit viszont még mindenképpen ki szeretnék emelni, az a sok amerikai oldtimer. Elképesztő állapotú járművek sora tűnik fel a jelenetekben, így a veterán autók kedvelői is többször elégedetten mosolyoghatnak.

A történet lezárásakor nincs eget rengető fordulat, mégis olyan mély benyomást tett rám az utolsó jelenet, hogy feledtette velem az unalmas részeket és a negatívumokat. Ezért azt mondom: érdemes megnézni és megtapasztalni ezt a filmélményt.

Rendező: Potsy Ponciroli

Szereplők: Alan Ritchson, Shailene Woodley, Ben Foster

Hossz: 103 perc

Műfaj: amerikai akciófilm

Kritikát írta: D. Dani