Svájcban és Ausztriában már rengeteg gyönyörű helyen jártam. Hegyek, tavak, fenyőerdők, alapvetően pont ezt a tájat szeretem. Erdélyben viszont most jártam először, sőt igazából Romániában is.

Egyszerre szép és egy kicsit fájdalmas is

Az egyik legerősebb élményem az volt, hogy szinte bárhová mentünk, mindenhol magyarul beszéltek hozzánk. Bemész egy boltba, leülsz valahová, megszólítasz valakit, és magyar választ kapsz. Közben persze ott vannak a román feliratok és minden, ami emlékeztet arra, hogy papíron külföldön jársz.

Nehéz ezt pontosan megfogalmazni, de van benne valami különös kettősség. Egyszerre érzed azt, hogy egy másik országban vagy, közben pedig nyelvileg, kulturálisan és történelmileg nagyon is otthon.

Nyilván nem szeretném az egész cikket Trianonra kihegyezni, de szerintem ezt ott járva nehéz teljesen kizárni. Valahogy sokkal kézzelfoghatóbbá válik, mit jelenthetett és mit jelent ma is az ott élő magyaroknak az, hogy ez a terület már több mint száz éve Románia része.

Nekem ettől volt Székelyföld egyszerre szép és egy kicsit fájdalmas is.

Madarasi-Hargita és a kopjafák

A Madarasi-Hargitát mindenképpen ajánlanám. Már maga a táj is gyönyörű, de szerintem érdemes felsétálni egészen a kopjafákhoz.

Nem egy teljesíthetetlen túráról van szó, viszont ahogy felérsz, egyre jobban kinyílik körülötted a táj. A kopjafák között állva pedig nemcsak a panoráma miatt különleges a hely. Van egy sajátos hangulata, amit szerintem érdemes személyesen megtapasztalni.

Táj szempontjából ez már simán az a kategória, amiért Ausztriába is elutaznánk.

Zeteváraljai víztározó

A Zeteváraljai víztározó nekem inkább egy kellemes megálló volt, mint egész napos program, de ettől még nagyon szép.

Ha arra jártok, érdemes megállni, körülnézni és fotózni. Erdő, dombok és hatalmas vízfelület vesz körül, így nagyon nyugodt hangulata van az egésznek.

Ha viszont nyáron mentek, én vinnék SUP-ot is. Úgy már simán lehet belőle egy hosszabb program, nem csak egy rövid megálló.

Gyilkos-tó és Békás-szoros

A Gyilkos-tó természetesen az egyik kötelező állomás.

Azt viszont javaslom, hogy ne csak a parkolóból nézzétek meg. Érdemes sétálni egyet a környéken és feljebb menni a kilátópontok felé is, mert szerintem onnan sokkal látványosabb a tó és a körülötte lévő hegyek.

Nekem innen volt az egyik olyan panorámám, amire azt mondanám, hogy simán felveszi a versenyt sok osztrák kilátással.

Ha pedig már a Gyilkos-tónál vagytok, menjetek tovább a Békás-szoroshoz is.

Az út hatalmas sziklafalak között halad, mellette pedig egymást érik a kisebb bazárok és árusok. Turistás, persze, de szerintem pont ez is hozzátartozik a hangulatához. A sziklák között végigvezető út önmagában is megéri a kitérőt.

Székelyudvarhelyet se hagyjátok ki

Székelyudvarhely nekem az út egyik legjobb meglepetése volt.

Nem feltétlenül azért, mert tele van olyan látnivalókkal, amiket egyesével ki kell pipálni, hanem egyszerűen jó ott lenni. Sétálni, beülni valahová, beszélgetni a helyiekkel.

Mi a Spionba ültünk be, amit nagyon tudok ajánlani. A kiszolgálás és a hozzáértés is zseniális volt, az árak pedig kifejezetten jók. Ráadásul helyiekkel is beszélgettünk, és szinte mindenki nagyon nyitott és kedves volt velünk.

Ha tehetitek, szerintem olyan időpontra időzítsétek az utat, amikor Székelyudvarhelyen éppen valamilyen városi rendezvény vagy fesztivál van.

Mi pont belefutottunk egy ilyen estébe és részt vettünk a siculus fesztiválon, ami meglepően jó buli lett. Idén Szigeten, Campuson és SZIN-en is jártunk, ehhez képest itt is simán az egyik legjobb fesztiválos esténk volt.

A különbség főleg az áraknál volt látványos. Egy sajtos-tejfölös lángos átszámítva nagyjából 1300–1400 forint volt, az italok és koktélok pedig körülbelül 1000–2500 forint között mozogtak. Jó DJ, tele tánctér, jó hangulat és közben nem érzed azt, hogy minden egyes rendelésnél fáj a pénztárcád.

Megéri Székelyföldre utazni?

Szerintem nagyon.

Nem fogom azt mondani, hogy minden panoráma szebb, mint Svájcban. Luzern például nálam továbbra is egy másik kategória. Csakhogy Svájc árai is azok.

Székelyföld viszont ár-érték arányban szerintem elképesztően jó úti cél. Tavak, hegyek, fenyőerdők, túrák, finom ételek, kedves emberek és nagyon jó programok vannak, ráadásul mindez jóval barátibb áron, mint sok népszerű alpesi helyen.

És közben van benne valami, amit Ausztria vagy Svájc nem tud megadni: azt az érzést, hogy egy másik országban jársz, mégis folyamatosan otthon érzed magad.

Én sajnálom, hogy eddig vártam azzal, hogy elutazzak ide és valószínűleg nem utoljára jártam Székelyföldön.