Hosszú idő után idén újra kimentünk a Szigetre, és kellett hozzá körülbelül fél óra, hogy eszembe jusson, miért is volt ez régen ennyire különleges. Mert lehet szeretni vagy nem szeretni a Szigetet, lehet sokallni a jegyárakat, lehet vitatkozni a fellépőkön, de egy dolgot nehéz elvitatni tőle: ez a fesztivál még mindig más.

A kedvenc hazai fesztiválom továbbra is a Campus, ahová évek óta visszajárunk, de a kettőt igazából nehéz összehasonlítani. A Campus számomra egy nagyon jó magyar fesztivál, rengeteg hazai és külföldi előadóval. A Szigeten viszont átmész a hídon, és tényleg olyan érzésed van, mintha egy teljesen más világba érkeznél. Emberek tucatnyi országból, installációk, kisebb színpadok, cirkusz, művészeti programok, furcsa helyek és még furcsább emberek. Nem kell mindig éppen koncerten lenned ahhoz, hogy történjen körülötted valami.

Talán pont ezért volt különösen jó érzés látni, hogy 2026-ban még mindig megvan ez a Sziget-érzés.

Pedig egyáltalán nem indult egyszerűen az év. 2025 őszén még az is kérdéses volt, hogy egyáltalán lesz-e következő Sziget. Végül a fesztivál visszakerült magyar kézbe, Gerendai Károly pedig ismét stratégiai vezetőként állt mögé. A 2026-os rendezvényt csak november elején jelentették be, miközben egy ekkora nemzetközi fesztivál bookingja normális esetben hónapokkal korábban elkezdődik. Gerendai később arról beszélt, hogy körülbelül négy hónapos késésből indultak, és sok előadó nyári naptára addigra már tele volt.

Ehhez képest szerintem már önmagában elég komoly teljesítmény, hogy olyan neveket sikerült Budapestre hozni, mint a Twenty One Pilots, Florence + The Machine, Lewis Capaldi, Bring Me The Horizon, Zara Larsson, Skrillex vagy az utóbbi időszak egyik legjobban felkapott előadója, SOMBR. Nem akarok közülük győztest hirdetni, mert ez nagyon ízlésfüggő, de amiken mi ott voltunk, azok egyszerűen nagyon rendben voltak. A hang, a látvány, a show és az egész körítés világszínvonalú volt.

És talán még ennél is fontosabb, hogy maga a fesztivál profi volt. A szervezőknek ráadásul az extrém szárazsággal és hőséggel is meg kellett küzdeniük: a területből nyolc hektárt különböző burkolatokkal fedtek le a por ellen, extra vizesblokkokkal és tartalék vízzel készültek. Ezekből látogatóként leginkább annyit érzékeltünk, hogy működik a dolog. És egy ekkora rendezvénynél talán ez az egyik legnagyobb dicséret.

Persze üzletileg ennél jóval árnyaltabb az idei kép. A tavalyi 416 ezer után idén körülbelül 350–360 ezer látogató fordult meg a Sziget öt fő napján és a két extra napon. A nagyjából 60 ezres különbség tehát valós, bár a két év az eltérő fesztiválhossz miatt nem teljesen összehasonlítható. A szervezők eredetileg körülbelül 400 ezer látogatóval és eleve 1,5 milliárd forintos veszteséggel számoltak az idei, újjáépítő évben, ezt azonban várhatóan nem sikerül tartani. Gerendai a késői indulást, az erős forintot, a külföldi érdeklődés visszaesését és a hőséget is az okok között említette.

Ezek nyilván nem jó számok, de szerintem van egy fontosabb kérdés: érdemes-e megőrizni a Szigetet?

Szerintem erre nagyon egyértelműen igen a válasz.

Nemcsak azért, mert szeretjük. A GKI friss számítása szerint a Sziget évente körülbelül 10 milliárd forinttal járulhat hozzá a magyar GDP-hez, az államháztartás pedig mintegy 4,5 milliárd forinttal több bevételhez juthat általa, mint amennyi kapcsolódó közkiadás felmerül. Idén ráadásul a látogatók 47 százaléka még mindig külföldről érkezett. Ez nem egyszerűen néhány napnyi koncert Budapesten, hanem egy több mint harminc éve épített magyar nemzetközi brand.

Éppen ezért teljesen mindegy, milyen kormány van éppen Magyarországon: ezt szerintem támogatni és őrizni kell. Nem kritikátlanul pénzt önteni bele, hanem felismerni, hogy kevés olyan magyar kulturális termékünk van, amely miatt külföldiek tízezrei konkrétan repülőre ülnek és Budapestre jönnek.

És nekem talán ez volt az idei Sziget legfurcsább, egyben legjobb érzése. Ahogy sétáltunk a fesztiválon, rengeteg régi emlék jött vissza abból az időből, amikor még simán kint voltunk egész héten. Ma már azért valószínűleg nem vállalnánk be minden évben a teljes hetet (az ember egyszer csak rájön, hogy az alvás is egész jó program), de azt a pár napot most imádtuk.

Közben pedig azon gondolkodtam, hogy egyszer majd szeretném a saját gyerekemnek is megmutatni ezt. Kimenni vele, megmutatni neki, mi az a Sziget, aztán pár évvel később hagyni, hogy már a haverjaival menjen, és kialakuljanak a saját történetei.

Mert szerintem vannak dolgok, amiket érdemes továbbadni.

A Sziget nem olcsó, nem hibátlan, és most gazdaságilag sincs könnyű helyzetben. De amit létrehoz, az még mindig világszínvonalú. És nagyon örülök annak, hogy újra olyan hazai szakmai kör került mögé, amely már egyszer bebizonyította, hogy pontosan érti, mitől lett ez a fesztivál különleges.

A 2027-es Super Early Bird regisztráció már el is indult, a legolcsóbb bérletek értékesítése pedig augusztus 24-én kezdődik az előregisztrálóknak.

Ha ez az irány marad, mi biztosan visszamegyünk. Lehet, hogy már nem egy egész hétre. De néhány napra minden évben.

Mert erre a Szigetre szerintem szükségünk van. Magyarországnak is, Budapestnek is, és nekünk is.