10 ok ami végül Trianonhoz vezetett

Ma száz éve, 1920. június 4.-én lépett életbe a trianoni békediktátum, ennek okán pedig összegyűjtöttem azt a 10 sarkalatos mérföldkövet, amelyek miatt végül megszűnt az addig ismert történelmi Magyarország.

1. A birodalom széttagoltsága

Ez talán a leginkább hangoztatott és mindenki által ismert, mégis elhanyagolhatatlan tényező.
Az Osztrák-Magyar Monarchiában 12 különböző etnikai csoport volt megtalálható, azonban ezek közül egyik sem alkotott abszolút többséget.
A magyarok és a németek -azaz a két vezető nemzet- aránya együttesen is csak 44% volt. A dualista államrendszert leginkább a csehek érezték jogtalannak, ugyanis ők föderalizálni szerették volna a birodalmat. Mindettől azonban az osztrák és magyar politikai elit határozottan elzárkózott.

Kép forrása: MTA BTK Történettudományi Intézet első világháborús honlapja

Már akkoriban világosan látszott, hogy ezt az államszervezetet hosszabb időre képtelenség fenntartani. Ha megvizsgáljuk az utódállamokat, ez esetben Csehszlovákiát és Jugoszláviát, láthatjuk hogy egyik sem élte túl a 20. századot. Ez alapján határozottan kijelenthető. hogy ,,nemzeti diverzitás nem erő, hanem gyengeség”.

2. A nemzetiségi kérdés részleges megoldása

A nemzetiségi mozgalmak már az 1848-as forradalom idején is jelentős fejtörést okoztak a magyar politikai elitnek.
Ezt azonban sem az 1867-es kiegyezések, sem a következő évi, -akkoriban liberálisnak számító- nemzetiségi törvény nem tudta megoldani.

Nemzetiségek a Magyar Királyságban Kép forrása: cultura.hu

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy nem mindig csak magunkban kell a hibát és az okokat keresni. Tévedés lenne azt gondolni, hogy ki lehetett volna egyezni az erdélyi románokkal vagy a délvidéki szerbekkel, ráadásul pont egy vesztes világháború után, kisebbségpolitikától függetlenül.  Ugyanis az efféle megegyezésre velük sohasem volt lehetőség. ,,Gondoljunk csak bele, mindig jobb többségi nemzetnek lenni, mint kisebbséginek”.

3. A monarchiát alkotó nemzetek irredentizmusa és nacionalizmusa

Fontos leszögezni, hogy ebben a pontban elsődlegesen azokról az etnikumokról lesz szó, akik a legradikálisabb mértékben kiakartak szakadni önállóan, vagy már a meglévő nemzetállamukhoz szerettek volna csatlakozni. A birodalom ,,déli és keleti határai mentén létrejött új államok – Olaszország, Szerbia és Románia – irredenta” politikája ugyanis jelentősen hozzájárult a felbomláshoz.

A francia forradalomban megszülető új eszme, a nacionalizmus, fenekestül forgatta fel az addig ismert identitást adó alapokat Kép forrása: Magyar Nemzet

A francia forradalom előtt, az emberek identitását két alapvető tényező határozta meg, az első a vallás, a második pedig a rendi besorolás, azaz hogy az illető éppen jobbágy, nemes vagy polgár. Azonban a nacionalista eszme megszületésével és az irredentizmus elterjedésével (olasz és német egység) egyre inkább tényezővé, és identitás részévé vált a beszélt nyelv, illetve a gyermekkortól elsajátított nemzeti kultúra.  Mindez jelentősen növelte elsősorban a csehek, a románok és a szerbek önállósodási, illetve nemzet egységesítő kísérleteit, eközben pedig nagymértékben csökkentette a birodalom stabilitását.

4. Az Antant tervei a Központi hatalmakkal   

A nyugati nagyhatalmak céljai között eredetileg nem szerepelt új és független nemzetállamok kialakítása Kelet-Közép-Európában, ezért egészen 1918-ig nem is támogattak semmilyen szeparatista nemzetiségi mozgalmat, amely jelentős mértékben nem változtatja meg a háború menetét. Mindazonáltal ,,1918 tavaszától az antanthatalmak politikusai többé már nem arról vitatkoztak, hogy megmarad-e a Monarchia vagy sem, hanem arról, hogy hol húzódjanak a birodalom helyén létrejövő új államok határai”.

A térkép szürke része jól mutatja azt a térnyerést, melynek során lehetősége nyílt a Német Császárságnak és az Osztrák-Magyar Monarchiának, hogy kialakítsák európai hegemóniájukat Kép forrása: Pan Pin Pinterest

A változást elsősorban a keleti fronton aratott német katonai sikerek, és az ezzel reális veszéllyé váló Mitteleuropa-tervek okozták, amely következtében a Dnyeperig és a Fekete-tengerig terjedő német–osztrák–magyar ellenőrzés alatt álló birodalmak jöttek volna létre. Ezt a fenyegetettséget tetézte a német-orosz békekötés, és a második orosz forradalom is.
Így teljesen érthető az a logika, mely során a brit és francia vezetők megakarták szüntetni a potenciális veszélyforrást jelentő nagyhatalmakat Európa közép és keleti részein.

5. Totális vereség

Sokakban jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a többi -szintén vesztes ország- mégis miért tudta megvédeni magát katonailag az ellenséges antant csapatoktól?
A gyakran példaként emlegetett Török Birodalomnak is egyetlen valódi ellenféllel, a görögökkel kellett háborúzniuk, amely lényegesen gyengébb volt már csak a román haderőnél is.
Az ekkoriban nem igazán létező magyar nemzeti hadseregnek viszont három fronton kellett volna helytállni: a csehek, a románok és a szerbek ellen.

Kép forrása: Miskolc Adhatott Blog

Ráadásul az emberek morálja is kulcsszerepet játszott, míg itthon a földkérdés eleinte megoldatlan maradt, addig a románok már 1917-ben földosztást ígértek a katonáiknak, így az egy évvel későbbi támadásuk ,,idején az egyszeri román katona konkrétan a magyar földbirtokosok földjéért is harcolt, nem csak Romániáért”.

6. A Károlyi-kormány túlzott pacifizmusa

1918 októberében megalakult a Károlyi Mihály vezette új kormány, melynek programjában szerepelt a háború azonnali befejezése, az ország függetlenségének megteremtése, demokratikus reformok bevezetése és a nemzetiségekkel való megbékélés.
Károlyi pacifista (háborúellenes) politikát folytatott, pont egy olyan időszakban, amikor a legnagyobb szükség lett volna a magyar honvédelemre.
Mindemellett nem mehetünk el amellett a tény mellett sem, hogy ekkor már nem az volt a kérdés, megszűnik e a királyi Magyarország, -ezért nem is hibáztathatjuk az ekkori kormányt-, hanem hogy az új államnak mekkora területeket sikerül az ellenőrzése alatt tartania.

1918 november 16.-án Károlyi Mihály kikiáltja a Népköztársaságot  Kép forrása: Wikipédia

Sajnos a pacifista külpolitika miatt a katonaság ügyével gyakorlatilag nem foglalkozott a kormányzat, azonban a megvalósított radikális földreform és a szociális helyzet javítása mindenképpen magyar nemzeti érdek volt.
A határozott katonai fellépésről Károlyi csak 1919 elején döntött, mely során visszautasította a Vix jegyzéket, lemondott, de elképzelése szerint államfőként tovább folytatja munkáját és a Szovjet-Oroszországgal közösen meghirdeti a nemzeti ellenállást.
Végül azonban a szociáldemokrata politikusoknak köszönhetően a terve kudarcba fulladt, és megtörtén a kommunista hatalomátvétel.

Újságcikk a Tanácsköztársaság kikiáltását követő hónapban, látszik hogy a vörös forradalom már Németországot is elérte   Kép forrása: Trianon 100

7. A Tanácsköztársaság létrejötte és bukása

A proletárdiktatúra magyarországi győzelme csak rontotta az ország külpolitikai esélyeit, mivel a kisantant és a már ülésező békekonferencia is attól tartott, hogy a kommunista forradalom tovább terjed nyugatra. Ennek hatására a nyugati nagyhatalmak is hozzájárultak a Tanácsköztársaság elleni katonai támadáshoz.
A Vörös Hadsereg eközben országszerte toborzó gyűléséket szervezett, melynek hatására létszáma két hét alatt megduplázódott, és május végére elérte a 200,000 főt.
A megerősödött magyar katonaság az északi hadjárat során visszafoglalta Felvidék egy részét, és elérte az ezeréves lengyel-magyar határt.

A térképen jól látható a Vörös Hadsereg északi hadjáratának sikere Kép forrása: Trianon múzeum

A magyar katonai sikerekre a békekonferencia június 13-án azzal válaszolt, hogy román és csehszlovák viszonylatban közölte Magyarország végleges határait.
Mindemellett követelte a visszafoglalt északi területek kiürítését, melynek fejében ígéretet tett a tiszántúli román csapatok kivonására.
Kun Béla -ekkoriban az ország tényleges vezetője- elfogadta a követelést és visszavonult a Felvidékről, ez pedig hatalmas népszerűtlenséget váltott ki mind a társadalomból, mind a hadseregből. Ennek visszaszerzése céljából a kommunisták a román csapatok ellen intéztek támadást, az offenzíva azonban összeomlott, melynek eredményeként megnyílt az út Budapest felé.

Kun Béla szónokol Kép forrása: Origo

A Tanácsköztársaság Trianonban részt vett szerepe viszont nem a katonai kudarcokban vagy sikerekben mutatkozik meg leginkább.
A trianoni Magyarország határait a békekonferencia területi albizottságai állapították meg 1919 február–márciusában, 1919 május–júniusában pedig érdemi változtatás nélkül hagyták mindezt jóvá. Vagyis pontosan abban az időszakban, amikor Magyarországon kommunista diktatúra uralkodott, és külpolitikailag az ország elszigetelt volt.

Propaganda plakát a Tanácsköztársaság idején Kép forrása: Mandiner

8. A kisantant jelentős erőfölénye

Habár már az  5. pontban egyik oldalról foglalkoztunk ezzel a kérdéskörrel, mégis egy háborús vereség után létezhet a legyőzött félnek -ez esetben nekünk magyaroknak- némi katonai esélye megvédeni magát. Napjaink közbeszédének gyakori témája is szokott ez lenni, szóval most vizsgáljuk meg melyek a szikár tények és a fekete fehér számok.
A harci eseményeket félig meddig lezáró tűzszünetek utáni erőviszonyok a legnagyobb optimizmussal sem nevezhetők kedvezőnek.

A román csapatok bevonultak Budapestre, 1919 ősze Kép forrása: Magyar Nemzet

Egy elhúzódó, többfrontos honvédő háborúban a legjobb esetben is 12 millió emberből álló magyarságnak kellett volna 4,6 millió szerb, több mint 12 millió román és közel hétmillió cseh katonával  szembenéznie. Horthy Miklós 1919 őszén azt írja, ,,hogy a kisantant 62 hadosztállyal rendelkezik, ami több, mint amennyivel a Monarchia belépett a háborúba”.

9. A wilsoni 14 pont figyelmen kívül hagyása

Itt is fontos leszögezni, hogy amennyiben mégis érvényesültek volna a Woodrow Wilson amerikai elnök által előterjesztett békejavaslat pontjai, az sem jelentette volna a történelmi Magyarország határainak teljes megőrzését, viszont nem kerülhetett volna számos színmagyar többségű terület és mintegy 3 millió magyar a határon túlra.

I. világháború korabeli újságcímlap, amely a wilsoni elveket alapul véve követeli a fegyvernyugvást Kép forrása: Trianon 100

Az eredetileg meghirdetett nemzetiségi elvet azonban a béketárgyalások előrehaladtával folyamatosan felülírták a stratégiai, gazdasági és egyéb szempontok.
Számos helyen rajzolta át ez a hozzáállás az eredetileg elképzelt határokat, például Felvidéken, ahol a Duna stratégiai védelme és a vasútvonalak birtoklása eredményeként az etnikai határtól jelentősen délebbre tolták az országhatárt.
Ezzel szemben azokon területeken, ahol két szövetséges állam került egymással szemben -például a Bánságban a szerbek és a románok-, egy kompromisszumos megoldás született.

A vasútvonalak, amelyeknek végül alárendelték az etnikai igazságosság elvét Kép forrása: A Tankönyvön Túl

10. A magyar delegáció érveinek figyelmen kívül hagyása

A magyar békedelegáció, élén gróf Apponyi Alberttel 1920. januárjában érkezett meg Párizsba. Ekkor már azonban a magyar békeszerződés tervezete, amelyről elvileg tárgyalni kellett volna, már több hónapja készen állt. A magyar küldöttség által ismertetett érvek a történelmi Magyarország megőrzése mellett érveltek, Erdély hovatartozását illetően viszont kompromisszumos lehetőséget ajánlottak. ,,Ennek lényege Erdély belső viszonyainak svájci mintára történő rendezése, és a terület hovatartozásának újragondolása, illetve az ottani lakosság véleményének a megkérdezése volt”.

Gróf Apponyi Albert a magyar békedelegáció vezetője. Bár Lyold George brit és Francesco Nitti olasz miniszterelnököt sikerült meggyőznie, hogy vizsgálják felül a trianoni Magyarország határait, erre végül mégsem került sor. Kép forrása: promotions.hu

Apponyi lehetőséget kapott az öt nagyhatalom (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Amerikai Egyesült Államok, Japán) előtt felszólalásra, ahol az előbb említett jegyzékek érveit hangsúlyozta. A későbbi Legfelsőbb Tanácsban -ahol csak a győztesek kaptak helyet- a brit miniszterelnök Lyold George és olasz kollégája, Francesco Nitti is a magyar javaslat mellett érvelt, mondván: ,,Nem lesz béke Közép-Európában – jövendölte –, „ha utólag kiderül, hogy Magyarország igényei jogosak, és hogy egész magyar közösségeket úgy adtak át Csehszlovákiának és Romániának, mint egy-egy marhacsordát”.
Mindezt sajnálatos módon először Millerand francia miniszterelnök, majd később Philippe Berthelot külügyi államtitkár -aki szintén Franciaországot képviselte- utasította el határozottan, akik minden felülvizsgálatot fölöslegesnek tartottak.

A béketárgyalások és végül a változatlanul hagyott békediktátum eredménye. Kép forrása: Határon kívül blog

Az első világháborút Magyarország számára lezáró békeszerződést éppen 100 évvel ezelőtt, 1920. június 4.-én írták alá, versailles-i kastélykert Nagy-Trianon nevű palotájában

Források:

Romsics Ignác – Trianon okai

Líceum TV – Romsics Ignác ,,Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és Trianon” című előadása

1956mszvsz.hu

mandiner.hu / Trianon a jelen – és ma is veszélyes / Névai Gábor interjúja

Borítókép: 777blog.hu

Írta és szerkesztette: Juhász Marcell

 

 

 

Facebook Kommentek