A cancel culture-ról egyszerűen

Napjainkban egyre többet lehet hallani az ún. eltörléskultúráról (cancel culture), melynek következtében számos botrány ütötte fel a fejét a filmipartól kezdve a médián keresztül egészen az oktatásig.

Mi az a cancel culture?

Először is kezdjük magának a fogalomnak a tisztázásával, mivel azonban egy összetett jelenségről van szó, több változatát kell megkülönböztetnünk.  Először is cancel culture alatt egy olyan reakciót érthetünk, mely során a társadalom egy része kiközösít konkrét személyeket, korábbi tetteik vagy véleményeik miatt. A legtöbb esetben az illetőt ennek következményeként elbocsájtják munkahelyéről, továbbá minden egyéb közszereplését igyekeznek megakadályozni.

Másodszor cancel culture-nak nevezhetünk minden olyan tevékenységet is, amely a múltbéli köztiszteletben álló alkotások vagy emberek emlékezetét kívánja megváltoztatni, esetlegesen kitörölni a társadalom megbecsüléséből. A leggyakoribb vádak a homofóbia, a rasszizmus és a szexizmus, bár a lista jóformán végtelen jelzőt tartalmaz. Ilyen esetek fordultak elő az Egyesült Államokban és Angliában is, ahol leginkább a BLM mozgalom által szervezett tüntetéseken, számos (ez idáig megbecsült) ember szobrát döntötték le vagy rongálták meg.
A feldühödött tömeg szerint ezek a személyek rasszisták voltak és nem felelnek meg a modern kor társadalmi elvárásainak.

Maszkos tüntető a megrongált Churchill szobor előtt. A hajdani brit miniszterelnököt egészen eddig az ország egyik megmentőjének tartották. Kép forrása: npr.org

Az eltörléskultúra azért terjedhetett el villámgyorsan az utóbbi években, mivel ami az internetre felkerül kép, hozzászólás vagy videó, nagy eséllyel örökre fennmarad. Ennek eredményeképpen pedig gyakorlatilag nem létezik olyan ember, akiről ne lehetne jó esetben „csak” szimplán kínos médiatartalmat találni a világhálón. Amennyiben valakinél nem csak zavarba ejtő, hanem a rasszizmus vagy a transzfóbia esélyét felvető tartalmat is találnak a lelkes követők, nagy eséllyel hatalmas gyűlöletcunami zúdul az illetőre.

Jogosan vetődhet fel a kérdés, mennyire etikus kirúgni és nyilvánosan megalázni embereket, akik mondjuk nem teljesen politikailag korrekten nyilvánultak meg, vagy pedig szimplán csak a véleményüket fejtették ki egy bizonyos témában.  Pár hónappal ezelőtt a népszerű színész, Rowan Atkinson fogalmazott meg egy éles kritikát ezzel kapcsolatban. Ő konkrétan a középkori csőcselékhez hasonlította a kultúra harcosait, akik csak azt lesik, kit lehet máglyán megégetni.

A kultúra kibontakozása

Ilyen eset történt például 2015-ben, amikor a Yale Egyetem egyik oktatója, Erika Christakis emailben kérdőjelezte meg az egyetem azon tevékenységét, mely során tanácsokat ad a felnőtt hallgatóknak, minek öltözzenek be Hallooween alkalmából. Az egyetem mindezzel azt szerette volna elérni, hogy senki ne vegyen fel olyan öltözetet, amely a múltban elnyomásban részesült kisebbséghez tartozik, kivéve, ha maga a diák is indián, afroamerikai vagy egyéb hasonló etnikumú felmenőkkel rendelkezik. Miután az email kikerült a nyilvánosságra, Erikat és férjét (aki szintén az egyetemen dolgozott) több órán keresztül zaklatták, sértegették és rasszizmussal vádolták. A házaspár az eset után nem tudott tovább tanítani az egyetemen, így mind a ketten otthagyták állásukat.

Egy másik esetben, a szintén amerikai Evergreen Állami Főiskolán, egyfajta hagyomány volt a Távollét nap (The day of absence), mely során az intézmény összes színesbőrű hallgatója és dolgozója is elhagyta a campust, mert így kívántak rámutatni pótolhatatlan szerepükre a közösségben. Ennek a napnak a gyökerei odáig nyúlnak vissza, amikor az Egyesült Államokban még nem volt egyenjogúság a különböző etnikumok között, így sokszor érte inzultus és hátrányos megkülönböztetés a színesbőrű hallgatókat és dolgozókat.

2017-ben azonban mindez megváltozott, amikor is az esemény szervezői bejelentették, ezentúl a fehér bőrszínű diákokat és oktatókat kérik arra, hagyják el az intézményt egy napra. Bret Weinstein biológiaprofesszor, az egyetem tantestületi tagja mindezzel nem értett egyet, mivel szerinte a régi rendszerrel semmi probléma nem volt. „Óriási különbség van aközött, hogy egy csoport tagjai önként úgy döntenek, kivonulnak egy közös térből, hogy demonstrálják létfontosságú és nem kellően megbecsült szerepüket és aközött, hogy egy csoport távozásra kér fel egy másik csoportot. Az első erőteljes felhívás a tudatosságra (..) a második erődemonstráció, és önmagában is elnyomó aktus.”  Ezután a professzor közölte, nem hajlandó elhagyni az egyetem területét. „A szóláshoz és a létezéshez való jog nem alapulhat bőrszínen. (idézetek Douglas Murray: A tömegek tébolya c. könyvéből)”

Az önmagát progresszívnak és Bernie Sanders demokrata képviselő támogatójának tartó Weinstein kijelentései hatalmas felháborodást váltottak ki az egész egyetemen. A rendőrségnek kellett közbeavatkoznia, mivel az oktatót és a főiskola főigazgatóját is nyilvánosan megszégyenítették, illetve korlátozták őket a szabad mozgásban. Később bandák kezdtek el szerveződni a campus területén, akik a professzort akarták számon kérni korábbi kijelentései miatt.

Az evergreeni botrány két teljes más szemszögből. A kép bal oldalán az egyetem közleménye olvasható: ,,Hasznos és inteznív párbeszéd alakult ki ma a diákok és a személyzet között a méltányosságról és a befogadásról. A kép jobb oldalán az érintett Weinstein kommentálta az eseményeket: ,,Tisztázzuk: A rendőrség elmondása szerint nem vagyok biztonságban, mert nem tudnak megvédeni. A diákok veszélyben vannak, a vezetőséggel nincs kapcsolatunk. George? (Weinstein itt az egyetem főigazgatóját, George Bridgest kérdezi.) Kép forrása: Daily mail

A jelenség komoly társadalmi változásokat is elindított, egyre inkább előtérbe helyezve a személyes érzelmeket, leginkább a vita és a szabad véleménynyilvánítás kárára. A Harvard egyetem kutatásai szerint, a 2018-ban diplomázók egyfajta öncenzúrát kénytelenek gyakorolni saját magukkal szemben. A felmérés szerint a diákok kétharmadával már megesett, hogy inkább tartózkodott az egyetemen a véleménynyilvánítástól abbeli félelmében, hogy másokat megsérthetne. A bejegyzett republikánus diákok 78 százaléka válaszolt úgy, hogy az egyetemi órákon tartózkodott már a véleménynyilvánítástól. A demokrata szimpatizánsok esetében ez 59 százalék, míg a magukat függetlenként bejegyzett hallgatók esetében 73 százalék.

Kommentár

Ennek megfékezésére indított nyílt levelet a Harpers magazin, amit már több mint 150 író és közéleti személyiség is aláírt, mert szerintük az eltörléskultúra igazából az elnémítás kultúrája.
A kezdeményezés támogatói között van J.K Rowling, Margaret Atwood és Salman Rushdie is.
Összességében kijelenthető, hogy a cancel culture komoly morális és társadalmi aggályokat vet fel. Abban az esetben ugyanis, ha az emberek inkább csöndben maradnak, mint hogy megosszák egymás között a véleményeiket, a konstruktív vita lehetősége is elvész. Márpedig a demokrácia egyik alapfeltétele a szólásszabadság és a szabad eszmecsere.


Források:

Rowan Atkinson
https://news.sky.com/story/rowan-atkinson-cancel-culture-is-like-medieval-mob-looking-for-someone-to-burn-12180007
Harvard
https://features.thecrimson.com/2018/senior-survey/national-politics-narrative/
Cancel culture kialakulása, története
https://latoszogblog.hu/aktualis/ki-fel-demokraciatol/
https://precedens.mandiner.hu/cikk/20201020_a_cancel_culture_tamogatoi_nyiltan_kiallnak_a_szolasszabadsag_korlatozasara_mellett
https://kozossegi-media-mindenkinek.blog.hu/2020/09/09/kl_cancel_culture_avagy_az_elhallgattatas_jelensege_a_kozossegi_mediaban
https://latoszogblog.hu/aktualis/a_nem_tul_egyesult_allamok/
https://harpers.org/a-letter-on-justice-and-open-debate/
Evergreen és Yale egyetemeken történtek
https://en.wikipedia.org/wiki/Bret_Weinstein
https://www.nytimes.com/2017/06/16/us/evergreen-state-protests.html
https://thefederalist.com/2020/07/01/3-years-ago-bret-weinstein-endured-the-precursor-to-todays-riots/
https://www.dailymail.co.uk/news/article-3792918/New-video-shows-mob-Yale-students-encircling-professor-angrily-demanding-apology-told-just-look-away-offended-racist-Halloween-costumes.html

Borítókép: chiefexecutive.net

Írta és szerkesztette: Juhász Marcell

Facebook Kommentek